Mi akadályozhat meg leginkább abban, hogy kezelni tudd a stresszt?

Egy előző bejegyzésben a rezilienciáról, a stresszel szembeni ellenállóképességről, írtam, és arról, hogy milyen képességek tehetnek minket rezilienssé. Ezt szeretném folytatni azzal a gondolattal, hogy a kutatók megfigyelték, hogy a reziliencia képességünket leginkább a szégyentől való félelem rombolhatja. 

Minden embernek nagyon fontos az elfogadás, az, hogy a számára fontos emberek pozitívan viszonyuljanak hozzá és az, hogy egy közösség elismert tagja lehessen. Az ember egy elfogadó közegben képes csak a fejlődésre, az elutasítás pedig megakadályozza ebben. Ezért törekszünk arra, hogy maximálisan megfeleljünk a felénk támasztott elvárásoknak, a hiányosságainkat pedig megpróbáljuk elrejteni, mert félünk az elutasítástól és nem akarjuk megkockáztatni, hogy kiderüljön rólunk valami negatív. 

Az ítélkezés, gúnyolódás szégyenérzetet vált ki és ezt a megsemmisítő érzést mindenki jól ismeri. A szégyen elszigetel, bezár és egy negatív spirált indít be, aminek következtében pedig még jobban eltávolodunk az emberektől. Mit tehetünk ilyenkor, hogyan válhatunk ellenállóbbakká? Dr Nemes Éva rezilienciáról szóló második előadásában erről is hallhattok. 

Néhány gondolat erről röviden:

Ismerd fel, hogy milyen helyzetben vagy! Ehhez legelőször tudatosságra és önismeretre van szükség. Tudnom kell, hogy hogyan látom a világot, mi határozza meg a reakcióimat, ahhoz, hogy ezen változtatni tudjak. El kell tudnom távolodni egy helyzettől ahhoz, hogy másképp tudjak ránézni. Ez pedig csak akkor fog sikerülni, ha nem a szégyenre, a megsemmisülésre figyelünk egy ilyen helyzetben, hanem arra, hogy hogyan működünk, mi mozgat bennünket. 

Válts szemléletet! Át kell valamilyen módon keretezni a bennünk lejátszódó negatív képeket. Meg kell tanulnunk másképp ránézni a helyzetünkre. A nehézségben nem a bukást, hanem a lehetőséget látni, nem kudarcként megélni, hanem reálisan megítélni a helyzetünket. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor másképp fogunk ugyanabban a helyzetben viselkedni, hiszen nem ugyanazok az érzelmek és gondolatok határozzák már meg a cselekvésünket. 

Lépj ki a hallgatásból és az elszigeteltségből! Oszd meg, mondd el és kérj segítséget mástól, ha számodra elviselhetetlen helyzetben vagy. Ez védelmet és megkönnyebbülést fog jelenteni a számodra, ráadásul a szemléletváltásban is segít. A szupervízióról már sokat írtam, itt, a perspektívaváltásban ez egy kiváló eszköz lehet a számodra.

Állítsátok meg a kiégést

Riportot olvashattok velem a kiégésről a Hetek c. közéleti hetilapban, Állítsátok meg a kiégést címmel.

A riportban a kiégés különböző fázisairól beszélek és arról, hogy mindezt hogyan lehet elkerülni.

Szupervízióval megállítható a kiégés

A moderniskola.hu weboldalon cikket olvashattok tőlem a szupervízióról, Szupervizióval megállítható a kiégés címmel.

Mi a szupervízió, hogyan segíthet ez a módszer a stresszhelyzetek jobb kezelésében és a kiégés megelőzésében? A szupervízió szót hallva nagy valószínűséggel a legtöbb ember az ellenőrzésre gondol először, pedig valójában a szónak semmi köze ehhez a jelentéshez. Kevesen tudják, hogy ez az egyik leghatékonyabb tanácsadási forma, amit a kiégés megelőzésére fejlesztettek ki. 

Egy szupervíziós folyamatban lehetőség van arra, hogy egy mentálisan megterhelő szakmai helyzetünkre más módon tekintsünk rá. Mindannyian átéltük már azt, hogy a saját gondolataink újra és újra ugyanabba a spirálba visznek bele és egyszerűen képtelenek vagyunk kitörni ebből. Hiába a sok baráti jó tanács, mégsem tudunk kilépni a saját gondolkodásmódunkból és másképp ránézni egy problémás helyzetre. A szupervízió pontosan ebben segít azáltal, hogy egy elfogadó légkörben lehetőséget teremt arra, hogy mások segítségével belenézzünk a saját tükrünkbe és reflektív módon elemezzük a helyzetünket. A reflexió és a visszajelzések segítségével pedig szemléletet tudunk váltani, ki tudunk végre lépni a megszokott sémánkból és képessé válunk arra, hogy másképp tudjunk ránézni az addig kilátástalannak tűnő helyzetre. 

A fenti cikk elsősorban a pedagógusoknak szól, de a módszer bármilyen megterhelő szakmai helyzetben, akár vállalati közegben is kiválóan alkalmazható.

Még néhány gondolat a rezilienciáról

Kép: Pixabay

Milyenek a reziliens emberek, milyen tulajdonságainkat kell fejleszteni ahhoz, hogy rezilienssé, ellenállóbbá váljunk a stresszel és a kihívásokkal szemben? Dr. Nemes Éva előadásában, amiről már itt írtam, a következőket emelte ki:

Érzelmek tudatosítása - ha a tudatosítjuk az érzéseinket egy adott helyzetben, akkor kontrollálni is tudjuk azokat. Sokszor az automatikus hiedelmeink váltják ki az érzéseinket egy helyzetben. Ezért, ha megtanulunk nem zsigerből reagálni, hanem képesek vagyunk megállni és gondolkodni mielőtt cselekszünk, akkor ellenállóbbakká válunk.

Pozitív életszemlélet - ha pozitív de ugyanakkor realista életszemléletünk van, akkor a nehéz helyzetekben jobban helyt tudunk állni.

Rugalmas gondolkodásmód - ha rugalmas a gondolkodásmódunk, akkor nem gátolnak a saját sémáink és képessé válunk arra, hogy meglássuk a probléma valódi okát, szét tudjuk választani a feltételezéseket, a hiedelmeket és a valóságot.

Hit a cselekvési képességeinkben - a reziliens emberek hisznek a cselekvési képességeikben. Ráadásul, jó a helyzet felismerési képességük is, újra tudnak értelmezni egy helyzetet, képesek megpillantani a váratlan lehetőségeket és új megoldási módokat tudnak találni.

Segítségkérésre való képesség - Ha nehéz helyzetben merünk segítséget kérni a környezetünktől, könnyebben helytállnunk.

A kutatók azt figyelték meg hogy a reziliens emberek rendelkeznek a fenti képességek nagy részével. Jó hír, hogy egyöntetűen azt állítják, hogy ezek a képességek fejleszthetőek. Jó, jó, de hogyan?

Saját tapasztalatom az, hogy az érzelmek tudatosításában, a gondolkodásmódunk megismerésében és megváltoztatásában, a perspektívaváltásban nagyszerű segítség a szupervízió. Magyarországon sajnos egyáltalán nem elterjedt ez a tanácsadási forma, szinte csak a segítő szakmákban ismert. A szupervizorok.hu weboldalon találhattok információkat ezzel kapcsolatban és legközelebb én is fogok írni még erről.

Hogyan állítsuk meg a kiégést?

Riportot olvashattok velem Hogyan állítsuk meg a kiégést? címmel a moderniskola.hu weboldalon. Az interjúban a kiégés megelőzéséről beszélek, arról, hogy mik lehetnek azok az intő jelek, amikor már érdemes foglalkozni ezzel a kérdéssel, miben kell változnunk ahhoz, hogy a mindennapi pörgésből ki tudjunk törni és milyen eszközök segíthetnek ebben.

Mennyire vagy reziliens?

Sokszor lehet mostanában ezt a furcsa szót hallani, de mit is jelent ez?

A reziliencia rugalmasságot, ellenállóképességet jelent. Azt a képességet, hogy valaki az eredeti, stabil mentális állapotát könnyen vissza tudja nyerni valamilyen feszültséggel teli helyzet után. Azt gondolom, hogy ennek a jelentőségét nem kell magyarázni a mai munkahelyi közegben. Igen, égető szükségünk van erre! 

A megpróbáltatások és kihívások részei a mindennapjainknak, nem tudjuk elkerülni őket. Ha reziliens vagyok, pozitívan érint egy ilyen helyzet, a vesztesből, áldozatból túlélővé tudok válni. A reziliencia nem velünk született készség vagy képesség, hanem dinamikusan változik, fejlődik az életünk folyamán. Ebből következik, hogy bizonyos elemei fejleszthetők. Mi jellemzi a reziliens embert? Jó a helyzetfelismerési képessége, újra tud értelmezni egy helyzetet, képes arra, hogy a nehéz helyzetben is meglássa a váratlan lehetőségeket és új megoldásokat tud találni.  

Erről és sok más rezilienciához kapcsolódó érdekességről hallhattok egy nagyszerű előadást dr Nemes Éva előadásában. Az előadás a Szupervíziós vándorkonferencián hangzott el.

Hogyan lehet a személyiség belső erejét helyreállítani?

Hogyan állíthatod helyre a személyiséged stabilitását, belső erejét? Dr. Friedman a következőket tanácsolja erre vonatkozóan:

• Tanuld meg újra, hogy hogyan meríthetsz erőt az emlékeidből! Egy egészséges személyiségnek vannak emlékei, amikből újra és újra erőt tud meríteni. Meyer azt tanácsolja, hogy tanulj meg újra figyelni arra, hogy mik lehetnek azok az események a mindennapjaidban, amiket érdemes elraktározni, mint emlékeket és idézd fel ezeket rendszeresen és tudatosan.
  
• Használd a képzelőerődet! Szakadj el a számoktól és használd többször a jobb agyféltekédet. Végezz olyan tevékenységeket, amik ennek a működését szabadítják fel. Gondolkodj, beszélj metaforákban, hasonlatokban. Figyeld meg, gondolkodj el egy-egy festményen, képzőművészeti alkotáson és próbálj meg erről másoknak is beszámolni. Írj naplót és használd benne ezeket a képes kifejezéseket.
  
• Érdekeljen mások élete! Az A típusú emberek sokszor én központúak és egyre kevésbé érdekli őket a körülöttük lévő emberek élete. Állítsd ezt helyre! Tudatosan figyelj, hallgasd meg a másikat és ne elsősorban magadra figyelj, amikor a barátod, házastársad, gyermeked beszél hozzád. Ne akard megoldani a másik problémáját csak a figyelmedet add. Meg fogsz lepődni, hogy mennyivel hatékonyabb és gyümölcsözőbb lehet ez a módszer.
  
• Azokra a dolgokra figyelj, amiért érdemes élni, ne azokra, amiket érdemes birtokolni. El kell hogy jöjjön az életünkben egy olyan pont, amikor a javak puszta hajszolását, mint például a sikeres karrier, szép ház stb. át kell, hogy vegye valami más, azok a dolgok, amik miatt értékes és élvezhető az életünk.
  
• Gyűjtsd a kulturális élményeket és az  inspirációkat!
  
• Gyűjts spirituális megtapasztalásokat! Az A típusuak alapvetően racionálisak, ezért tanácsolja Dr. Friedman a számukra, hogy szakadjanak el a materialista gondolkodástól.
  
• Változtasd meg a napi szokásaidat! Friedman különböző gyakorlatokat ír itt le, amik lehet, hogy mai fejjel megmosolyogtatóak egy kicsit, ugyanakkor most is aktuálisak. 

Legközelebb ezzel folytatom. Kiváncsiak vagytok?